Tizenkettedik fejezet - Loren

Ez egy jó nap

Eltelt már egy hét az itthon töltött időből.Az itteni nagyon jó barátomnál lakok, Steve Squid-nél.Sok család-barát programot csináltunk.Iszonyatosan jól érzem magam itthon.

Nincs is jobb érzés annál,amikor arra kelek,hogy átölelnek,kapok egy puszit Stevetől a "jórregeeeelt' szöveggel.Aztán csak odafordulok felé és nézünk egymásra,Igen egy hatalmas franciaágyon alszunk.Ezután egy adag hülyéskedés után kimászok az ágyból,válaszolok Jacknek és Dennisnek és kezdődik a reggeli készítés még az óriási pólóba,amiben alszok és az az övé,miközben üvölt a The Amity Affliciton banda összes zenéje.Így indul egy átlagos reggelünk.

Ja és hát a lényeg..szingli vagyok..Victor lebukott mikor a leendő nője felrakott egy képet,amin együtt vannak..ezek kajak ekkora barmok?

Steveről tudni kell,hogy imádja a PC,meg a PS játékokat.A szobája mindenféle ilyen cuccal van tele és imád gamelni.Úgy döntöttünk,hogy ma nem megyünk sehova,mondta,hogy kiakar próbálni egy horrorjátékot szóval neki is ült.Én kimentem beszélni videóhívásba Haileyvel.Beszámolt mindenről,ami történt velük.Egy félóra múlva kijött hozzám ez a nagy majom is sürgetve,hogy menjek már befele hozzá.Letettem a telefont és így szóltam:

-Tőled az embernek nem lehet egy nyugodt perce sem.-löktem meg a vállát nevetve.

-Ne is remélj ilyeneket.-vágott vissza,miközben ölbe kapott és bevitt a a szobába.

Csak azt tudtam mondogatni,hogy tegyen le.Megtette,ledobott az ágyra én pedig hozzávágtam az egyik párnát.El is kezdődött a párna csata,aminek a végén az ágyban kötöttünk ki,szinte már-már összegabalyodva a játékos verekedésünktől.Nagyon jókat nevettünk,de atzán megbeszéltük,hogy játsszunk azzal a horrorjátékkal.

***

Hát..én szinte a háta mögül figyeltem a játékot és jól kiröhögtem,amikor szinte felugrott ijedtében,aztán meg nevetett saját magán.Ebből állt a napunk.Játszottunk,hülyéskedtünk,jókat beszélgettünk,cigiztünk és zenét hallgattunk.

Olyan 6 óra fele rendeltem 2 gyrostálat.Szépen készítettem ki innivalót meg mindent az asztalra,aztán bementem hozzá,átkaroltam a nyakát,miközben nyomtam neki egy nagy puszit és közöltem vele,hogy jöjjön enni.

Értelmes dolgokról nem nagyon szokunk beszélni,folyton csak a sok badarság megy.Mellette sosem unatkozik az ember.Egy pici mosollyal az arcomon végigmértem őt.Gyönyörű szemek,fültágító,sok-sok tetoválás,kis szakáll..már-már tökéletes.Észrevette,ahogy őt figyelem,a szemembe nézett és egy fülig érő mosollyal viszonozta.De ezek a pillantások mindennél többet értek.Ezután kimentünk rágyújtani,majd elmentünk a boltba.Bejártuk a parkot és összefutottunk útközben vagy 2 ismerősünkkel,szóval az idő volt már vagy 11 óra.

Láttam messzebbről egy ismerősöm,aki pár jó ideje arra vár,hogy összejöjjek vele,mikor ezt elmeséltem Stevenek gyorsan megragadta a kezem és,mintha egy pár lennénk,úgy kezdett el viselkedni.Életmentő.

Még a kis utcában is egymást átkarolva jöttünk.

***

Nem is kellett több ennél nekünk.Már a konyhában egymásnak estünk.Végig vonultunk a folyosón egymást csókolva,ölelve,vetkőztetve,amit csak el lehet képzelni.Az ágyba borulva eljött az ideje,aminek el kellett.Érzéki,gyengéd,de mégis egy vadállat.Egymás tekintetében elmélyülve teltek el ezek a gyönyörű pillanatok.Egy jó idő után,egymás mellett,de még egymás karjaiban feküdtünk szótlanul.A pillanatnak éltünk.

Elég régóta ismerem Steve-et,olyan 5 éve és sosem jutottunk egyről a kettőre.Mindig volt egy pont,amin nem jutottunk túl,de már egyszer-kétszer összebonyolódtunk egy kicsit.

Még két hét vele,ami kitudja mit hoz magával.Kíváncsian várom a folytatást...

Tizenegyedik fejezet II.rész - Hailey

Szenvedély

Loren elutazott, ezáltal pedig a házunk üresen állt, és magányosan. A napjaim monoton lassúsággal és ugyanúgy teltek. Az első hét után persze minden megváltozott.

Hétfő reggel fél 8-kor a telefonom csörgésére ébredtem. Előző este sokáig fent voltam, mert egy új dalon dolgoztam több-kevesebb sikerrel. Félig nyitott szemmel pillantottam a képernyőre, amely ismeretlen számot jelzett. Hanyagul kinyomtam, és visszadőltem a puha mennyországba. Fél perccel később a zaklató megint hívott. 

- Igen? - szóltam bele rekedten.

- Szia, Hailey, ne haragudj hogy ilyen korán zavarlak, csak el szerettem volna mondani hogy láttalak múltkor fellépni az egyetemen Chrisszel, és hát öö nagyon csodálatos vagy és imádom a hangodat, de nem is zavarlak tovább remélem nem zavartalak meg semmiben, szia.- és lerakta.

Értetlenül néztem ki a fejemből és próbáltam logikus magyarázatot találni erre a beszélgetésre, de nem jutottam sokra. Lelöktem magamról a takarót, és kivánszorogtam a konyhába. Éppen kávét főztem, amikor csengettek. Felkaptam magamra egy köntöst, és ajtót nyitottam.

- Jó reggelt, Hailey Wilmer?- szólalt meg a postás

- Igen, én vagyok.

- Kérem itt írja alá, és már végeztünk is.- mutatott egy lapra, majd a kezembe nyomott egy óriási nagy csokor virágot.

- Köszönöm, viszlát.

- Viszlát! - intett mosolyogva, és már ott sem volt.

Zavarodottan bámultam a virágra, majd megpillantottam benne egy levelet.

"Hangod, Szemed, Ajkad. Csodálatos nő vagy."

Mosolyogva tettem a virágot vízbe, majd a kávémat kortyolgatva próbáltam kitalálni, hogy ki küldhette. Chrisre ugyanis nem jellemző ez a gesztus, de azért megkérdeztem tőle. Előkaptam a telefonomat.

- Szia! - szólt bele vidáman

- Szia, miujság? 

- Semmi érdekes, bent vagyok a stúdióban. Kész lettem egy számmal és gondoltam felveszem. Veled mizu? - csevegett

- Semmi extra. Kaptam egy gyönyörű csokor virágot. Nem tudod ki küldhette?- mosolyogtam

- Nem, nem tudom. Most kaptad? - kérdezte meglepett hangon, mire letörlődött a mosoly a számról.

- Igen, az előbb hozta a postás. De akkor ha nem te küldted fogalmam sincs ki lehetett. Reggel hívott egy ismeretlen szám és szóhoz sem hagyott jutni, csak gyorsan ledarálta, hogy imád és hogy múltkor látott amikor veled felléptem az egyetemen és ez után le is rakta. Fura nem?

- Eléggé, viszont nem meglepő. Szép vagy és tehetséges. Csodálkoznék ha nem figyelt volna fel rád valaki. 

- Aranyos vagy..- mondtam mosolyogva

- Tudom, ezért is imádsz annyira, bár ezek után jobban oda kell majd figyelnem nehogy lecsapjanak a kezemről. - nevetett Chris.

- Hát akkor húzz bele mert ez a csokor nagyon szép ráadásul fehér rózsák, ami a kedvencem. - húztam az agyát, mire ő is velem együtt nevetett, majd mondta hogy neki most mennie kell de majd délután átugrik, és hoz bort meg szép fehér rózsát. Nevetve tettem le a telefont és megbabonázva piszkáltam a csokromat. Akárki is küldte, és akármilyen kedves gesztus volt tőle, Chris az az ember akivel el tudnám magamat képzelni. Mindig ott van mellettem ha baj van és meg tud nevettetni akármikor. 

Betettem a bögrémet a mosogatóba, majd kapcsoltam egy kis zenét és elkezdtem csinálni a kaját.

Délután 4-re Chris is megérkezett és boldogan nyitottam neki ajtót, ám abban a pillanatban lefagytam és kikerekedett szemekkel álltam előtte. Az egyik kezében egy üveg bor volt, a másikban pedig egy csokor fehér rózsa, ami sokkal nagyobb volt mint amekkorát reggel kaptam, ráadásul még szebb is. És lehet, hogy szemétség ilyet mondani, de ennek sokkal jobban örültem. Feleszméltem a csodálatból, és  beengedtem a házba. Felém nyújtotta a csokrot mire fülig vörösödve makogtam neki egy 'köszönöm'-öt, majd vízbe raktam azt is. 

Nem érezte magát kellemetlenül. Levette a cipőjét és a kabátját, majd odament a konyhaszekrényhez és elővett két boros poharat, ezután pedig bement a nappaliba és kapcsolt zenét. Ki sem néztem volna belőle, hogy ilyen kis romantikus lélek is tud lenni. Leültem mellé a kanapéra, mire odahúzott magához és megcsókolt. Csak csókolt, és csókolt egyre szenvedélyesebben, mire nem is tudom mennyi idő után elhúzódott és rám mosolygott. 

- Mondanom kell valamit - nézett rám csillogó szemekkel, és komolyra próbálta formálni az arcát de a szeme mosolygott úgy is.

- Mondd. - néztem rá én is hasonlóan.

- Szeretlek. - simította meg az arcomat, mire a szívem kihagyott egy ütemet, és hatalmas mosoly váltotta a döbbent arcomat.

- Én is szeretlek. - mondtam, majd egészen közel mentem hozzá. Centik választottak el egymástól minket de egyikünk sem csókolta meg a másikat. Ez egy olyan pillanat volt amikor a szemünkkel kellett beszélgetnünk. 

Csak ültünk egymással szemben és mosolyogtunk. Pár perc után viszont Chris megtört és rám vetette magát. Hevesen csókolt, és nem akart leállni. És természetesen én sem.

***

Reggel kómásan és kimerülten ébredtem a tegnap este után, majd oldalra fordulva elmosolyodtam és megkönnyebbülten néztem a mellettem szuszogó srácot.

Chris egész héten nálam aludt és soha nem hagyott magamra. Minden nap átjött a stúdiózás után, és én mindig kész vacsorával vártam egy üveg bor kíséretével. Ezt meg tudnám szokni. Úgy érzem ez még csak a kezdet...

Tizenegyedik fejezet - Loren

Minden rendben 

Három hét telt azóta az eset óta.Megkönnyebbülten,de lelkileg még összetörve telnek el a napjaim,s nem csak nekem,hanem a többieknek is.

Haileyvel azóta nem sok percet töltünk egymás nélkül,de szerintem ez teljesen érthető.Chrisszel sokat beszélnek,aminek rendkívül örülök,Jack pedig engem hív rendszeresen.Megnyugtató,hogy mellettünk vannak.A szerelmemet viszont nem nagyon hatották meg a történtek.Közös programunk szinte nincs is,mert mindig elfoglalt,pedig igazán jól esne,ha mellettem állna,főleg ezekben a nehéz időkben,amikor egyedül alig merek elmenni valahova..Újra kijött rajtam a pánikbetegség,pedig már 4 éve nem volt velem ilyen.

***

Nagyon jól indult a napom,délelőtt beugrott hozzám egy nagy plüssmacival és csokival Dennis,a modell,akivel azóta nagyon jó barátságba lettünk.Sokat van nálunk és mindig megmutatja az új zenéit,amiket készítget.Nagyon örülök,hogy a barátomnak tudhatom.A történtek óta a szüleimmel is naponta,kétnaponta Skypeolok és ma este 8kor fog indulni a repülőm haza.Azt hiszem az otthoni levegő most jól fog jönni nekem.

Délután még találkoznom kell Victorral,ha egyáltalán kíváncsi rám,még beugrok majd Jackhez és Haileyékkel is leszek ma még egy keveset.Úgy beszéltük,hogy ők hárman kijönnek velem a reptérre.

Dennisszel konyhatündérek voltunk ma.Csináltunk gyrost,valami csokis-gyümölcsös sütit,vettünk bort és szóltunk Haileynek meg Chrisnek,hogy kajáljunk.Nagyon jó hangulatban telt el ez a délelőtt.

Ezután Dennis átdobott Victorhoz,mivel útba esett neki.Jól megölelgettük egymást és jó utat kívánt.

***

Hát ugye mostanság nem igazán foglalkozik velem,ami rátesz egy lapáttal arra,hogy nagyon rosszkedvű vagyok.Leültünk váltottunk vagy két szót,de ő inkább a telefonját piszkálta..kb porfogónak mentem át.A fejéhez is vágtam:

-Két hétig nem is fogjuk látni egymást,azért gondoltam egy kis időt szánsz rám..-mordultam rá.

-Most is itt vagy,együtt vagyunk.-válaszolt full életuntan.

-Mát nem sokáig!-válaszoltam neki és azzal a lendülettel fogtam a cuccom és elindultam az ajtó felé.

Azért utánam jött és mondta,hogy jó utat.Eeeeez igeen...

***

Hazasétáltam,kellőképp letörten.Ezt észre is vették rajtam.Gyorsan elmeséltem nekik a történteket és azt,hogy ez nekem így már nem megy.Jack,Chris és Hailey a nappaliban ülve hallgattak,majd elindultunk a reptérre.

10 percbe igen beletelt a búcsúzkodás.Elsőnek Hailey kezdte,aki kellőképp jól megölelgetett.Chris megborzolta a hajam,majd ő is megölelt és jó utat kívánt.Jack magához húzva,szorosan átölelt,majd megpuszilta a homlokom.Azt mondta nagyon fogok neki hiányozni.Ekkor felnéztem rá és nyomtam egy nagy puszit az arcára,miközben még mindig öleltük egymást.A kezemet megfogta és adott rá egy csókot.Ennél jobb búcsúzásom még sosem volt.Ők a legjobb emberek az életemben.

Tizedik fejezet II.rész - Hailey

Egyenesben

A kezdeti nehézségek után végre fellélegezhettünk, és minden dolog a normál kerékvágásban halad.

- Hova hoztál te elmebeteg? - ordítottam rá Johnnyra ingerülten

- Fogd be a szádat és akkor nem bántalak. -mosolygott rám gusztustalanul öntelt mosollyal.

- Ha egyszer sikerül kiszabadítanom a kezemet ebből a kötésből, addig ütlek még lélegzel.

- Ha egyszer kiszabadítod..- mosolygott tovább, majd kiment a házból.

Kétségbe esetten forgattam a fejemet és próbáltam menekülőutat keresni. Ahogyan körbenéztem megpillantottam a telefonomat az egyik asztalon. Kínkeserves 10 perc vette kezdetét..

A telefonommal a számban ültem, mivel a kezeim meg voltak kötözve és próbáltam megoldást találni a kezeim eloldozására. Hirtelen eszembe jutott hogy a telefonom mellett láttam az asztalon egy kisollót, bár eléggé megviselte már az idő azért egy próbát megért. Odaszenvedtem magamat az asztalhoz és hihetetlen profizmus kíséretében a kezemben tudhattam az ollót. Hogy ez a Johnny mekkora egy idióta. Képes volt itthagyni egy házban a telefonommal és egy ollóval. Elvágtam a szalagot a kezemen, majd tárcsáztam Lorent.

- Hailey, hol vagy?? Mi van veled?

- Rendben vagyok nincs semmi baj Johnny elment valahova de fogalmam sincs hogy mikor jön vissza.

- Maradj ott ahol vagy érted mennek a rendőrök.

- DE nem tudom hol vagyok

- Várj, azt mondják be tudják mérni a telefonodat, maradj elérhető majd jelentkezek.

- Jó oké de siessetek.

- Később. - rakta le Loren, és én nyugodt szívvel  lélegeztem fel.

Elindultam szétnézni a házban, amikor észrevettem hogy be van kamerázva és a kis piros led egyértelműen azt jelezte hogy aktív. Villámgyorsan ismertem fel a helyzetet, és elindultam az ajtó felé. Ahogy kinyitottam az ajtót Johnnyval találtam szembe magamat.

- Nagyon ügyes vagy nem gondoltam volna hogy ilyen hamar kiszabadulsz. - vigyorgott rám.

- Ha azt hiszed hogy megijedek tőled hát nagyon tévedsz. - vigyorogtam rá én is.

- Ha azt hiszed hogy ilyen egyszerűen megszökhetsz innen hát nagyon tévedsz.

- Nemsokára meglátjuk hogy fogsz vigyorogni. - néztem rá eszelősen.

- Nem csak ketten vagyunk itt. Rajtunk kívül még 10 ember tartózkodik a birtokon és csak arra várnak hogy megsorozhassák a rendőrautót. - lökött arrébb, majd ledőlt egy kanapéra.

Lesokkolva álltam az ajtóban és bámultam Johnnyra aki csak mosolyogva figyelt.

2 perccel később ordibálásra és lövöldözésre lettem figyelmes. Kiszaladtam az udvarra és amit egyből kiszúrtam sokkolva érintett de megkönnyebbülést is éreztem. Chris és Jack jött felém futva és ordították hogy kapjam össze magam és rohanjak előre a kijárat felé ott vannak Lorenék. Abban a pillanatban elkezdtem futni egyenesen előre de gyorsan még körbepillantottam majd mosolyogva láttam a több tucat rendőrt magam körül ahogyan ütik verik a rosszfiúkat. Az egyik kommandós  odaért mellém és velem együtt kifutott a telekről. Kiérve megpillantottam Lorent aki amikor meglátott engem felordított és odasprintelt hozzám. A nyakába borulva elbőgtem magamat és a napokban felgyülemlett feszültség kijött rajtam rendesen. Fél perccel később már Loren is bőgött és mindketten tudtuk hogy minden rendben lesz, majd amikor hátrapillantottunk és megláttuk jönni kifelé Jacket és Christ, teljes biztonságot éreztünk mindketten. Elég volt egymásra néznünk és tudtuk..

Szereplők

Hailey Wilmer,21 éves.Hobbija az éneklés,rajzolás és modellkedés

Loren Redman,20éves.Hobbija a fotózás,éneklés és rajzolás.

                 Christopher Rise,24 éves.Hobbija a gördeszkázás és az éneklés.

Tizedik fejezet - Loren

Szerintem meghalok

Egyre borzalmasabb itt minden.Mi lehet Haileyvel?Na és a többiekkel?Kik ezek az emberek?Mit akarnak?Miért pont mi?

Megkötözve,rettegve,könnyes szemekkel ültem és vártam a csodára.Vártam,hogy jöjjön Victor,vagy Hailey,vagy Batman,vagy tudom is én,csak had meneküljek meg innen.

Tom oda jött hozzám arcon vágott,így teljesen elhomályosodott minden,alig tudtam magamról.Gondolom ezt azért tette,hogy ne igazán vegyem figyelembe azokat,akik akkor érkeztek.

***

Rémisztő alakok voltak,sőt..nagyon féltem,hogy mi fog történni.A beszélgetésükből azt szűrtem ki,hogy valamiféle emberkereskedők lehetnek.( Emberek,miért pont mi??)Épp arról beszélhettek,hogy mikor,hova és hogyan fognak vinni. Hailey nevét is hallottam,amikor odalépett hozzám egy nagy darab,kopasz állat és megfogta az arcom és teljesen szemügyre vett:

-Szép kis darab,jó választás volt!Tetszeni fog nekik.-mondta

Összeszorítottam a szemem és elfordítottam a fejem.Ekkor a csávó,aki hozzám jött visszasétált és azzal a lendülettel elvágta Tom torkát.Nagyot sikítottam,rendkívül megrémültem és csak remegtem folyamatosan.Éreztem,hogy itt a vég.Ezután hozzátette a férfi:

-Ennyi elég volt ebből a hülye gyerekből..megérdemelte..

Arrébb vonultak valami asztalhoz,ami tele volt mindenféle cuccal.Nézelődtem,hogy hátha tudok valamit csinálni,megszökni,vagy valami,de semmi nem volt a közelemben,deeee: Ekkor megláttam Jacket,JACKET,nem Victorral beszélt Tom,hanem Jackkel.Az igazat megvallva tudtam,hogy minden rendben lesz,rendkívül örültem,hogy láthatom. Chrisszel volt,aggodalom fogott el,hogy akkor mi lehet Haileyvel. Féltem,hogy nehogy észrevegyék őket,mert akkor nekik annyi az tuti.

Nagy csörrenést hallottam a fickóktól,odafordultam,de amire visszanéztem már nem voltak ott Jackék.

***

Nagy pánikban törtem,amikor elém hozták Christ és Jacket.Kitört belőlem újból a sírás és az "őket ne bántsák" kifejezésen kívül nem tudtam mást mondani.Hailey nem volt velük,vele mi lehet??!! -futott át az agyamon.Ekkor megcsörrent Chris telefonja,Az egyik kopasz férfi kihangosította a telefont,amibe Johnny szólt bele:

-Probléma megoldva,a csaj újra velem.Mehet tovább a biznisz!Elvittem a helyre!

Chris ekkor könnyeket hullajtott és azt felelte:

-Ezt még megbosszulom!

Ezzel a lendülettel a férfi leütötte Christ,deeee hatalmas szerencsénkre ekkor tört be az ajtó és rontottak be a kommandósok.A férfiak azt sem tudták mit csináljanak.Az egyik elengedett és elkezdett magával vinni,de amennyire tudtam megrúgtam így kiszabadultam a kezei közül és rohantam Jackhez és Chrishez.Az egyik rendőr segített kijutni nekünk.

***

Vittek kifele minket,átöleltük egymást Jackkel,Chris pedig mellettünk sétált.Mondták,hogy kint vár Hailey,de,amikor kiértünk nem volt sehol.Elkapott minket a pánik és azonnal mondtuk is az előző telefonbeszélgetést,ekkor elkezdtek intézkedni,hogy hova vihették.Eszembe jutott egy ház,amit Tom emlegetett véletlen,javasoltam nekik,hogy oda vihette.A mentőbe ültettek minket és bevittek a kórházba.

Rendkívül aggódtunk,hogy mi lehet Haileyvel...

Kilencedik fejezet II.rész

Homály

Mint minden normális egyetemista, mi is szeretünk barátkozni, és ismerkedni. Csakhogy mi nem vagyunk normálisak. Amikor tudatosult bennem hogy a legjobb barátnőm veszélyben van, feléledt bennem az anyai ösztön (már ha ezt lehet ennek nevezni), és bármit megtettem volna Lorenért...Bármit.

Chris elintézte Johnny-t, és eltüntette a nyomokat amiket az épületben hagytam a véremmel. Johnny K.O.-n feküdt a kocsi hátsó ülésén megkötözve, mivel miután Chris megnyílt nekem Johnny megpróbálkozott megütni. Szadista állat...

***

Egy raktár előtt parkoltunk le, a Johnny telefonjában talált cím szerint. Rettegve tekintetem be a telekre ahol egy ablak nélküli óriási épület tornyosult. Chris bátorítóan megszorította a kezemet, majd halványan rám mosolygott.

- Nem lesz semmi baj. Kihozzuk Lorent. - mondta, majd hirtelen oldalra fordultunk, mert egy kocsi közeledett szélsebesen felénk. Chris reflexből elém nyúlt és lehúzott a földre, nehogy meglássák hogy a kocsiban ülünk. Okos döntés volt, ugyanis nem kedves emberek érkeztek, és nem szívesen buktam volna le. Sokkal idősebbnek tűntek tőlünk, és voltak vagy 5-en... Borzongani kezdtem a tudattól hogy Loren bent van és valamilyen indulattól fogva felrántottam a kocsi ajtaját és rohanni kezdtem a ház felé. Minden erőmmel azon voltam hogy lefussam Chris-t aki közbe szinte beért engem, és visszarángatott a kocsihoz. Teljesen kiborultam.. Ha Lorennel valami történik életem végéig azon leszek hogy megbosszuljam ezeknek a férgeknek. Ezt megígérthetem! Remegtem és sírtam annyira dühös voltam. Chris folyamatosan nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.

- Nem lesz baj? Nem??????? - néztem rá ledöbbenve.- Szerinted mégis mi lesz akkor? Láttad  milyen alakok mentek be a raktárba vagy mibe? Láttad? Akkor ne mondd nekem hogy nem lesz semmi baj. Loren BENT van! Azokkal az emberekkel.

Ekkor egy hatalmas sikítást hallottunk..Loren volt az.

A vér is megfagyott bennem és nem mertem megmozdulni. Ránéztem Chrisre, aki hasonlóképpen reagált a történtekre.
- Szerinted...?- kezdte Chris, de akkor megérkezett még egy kocsi, és még több ember szállt ki belőle. Azzal a különbséggel, hogy őket ismertem. Jack volt az.

***

Körülbelül 2 órája álltam a kocsi mellett várva a fejleményeket, ugyanis Chris is meg Jack-ék is bementek a raktárba. Persze.. Bízzatok rám egy félholt pszichopatát aki meg akart ölni...Remek ötlet.

Kezdtem nagyon fázni, ezért beültem a kocsiba, és hátranéztem, hogy meglessem Johnnyt, de nem volt ott...Hatalmas ütést éreztem a fejemen, és az utolsó amire emlékszem az a kocsi motorjának a hangja, keverve Johnny elégedett fejével, és ahogyan a telefonján beszél valakivel..valószínűleg Chrisszel...

Homály borít mindent, és egyre furábban hallok. Azt hiszem nagy bajban vagyok ismét..És most nincs aki megmentsen.

 Csak Loren meneküljön meg, kérlek Istenem!