Tizenegyedik fejezet II.rész - Hailey

Szenvedély

Loren elutazott, ezáltal pedig a házunk üresen állt, és magányosan. A napjaim monoton lassúsággal és ugyanúgy teltek. Az első hét után persze minden megváltozott.

Hétfő reggel fél 8-kor a telefonom csörgésére ébredtem. Előző este sokáig fent voltam, mert egy új dalon dolgoztam több-kevesebb sikerrel. Félig nyitott szemmel pillantottam a képernyőre, amely ismeretlen számot jelzett. Hanyagul kinyomtam, és visszadőltem a puha mennyországba. Fél perccel később a zaklató megint hívott. 

- Igen? - szóltam bele rekedten.

- Szia, Hailey, ne haragudj hogy ilyen korán zavarlak, csak el szerettem volna mondani hogy láttalak múltkor fellépni az egyetemen Chrisszel, és hát öö nagyon csodálatos vagy és imádom a hangodat, de nem is zavarlak tovább remélem nem zavartalak meg semmiben, szia.- és lerakta.

Értetlenül néztem ki a fejemből és próbáltam logikus magyarázatot találni erre a beszélgetésre, de nem jutottam sokra. Lelöktem magamról a takarót, és kivánszorogtam a konyhába. Éppen kávét főztem, amikor csengettek. Felkaptam magamra egy köntöst, és ajtót nyitottam.

- Jó reggelt, Hailey Wilmer?- szólalt meg a postás

- Igen, én vagyok.

- Kérem itt írja alá, és már végeztünk is.- mutatott egy lapra, majd a kezembe nyomott egy óriási nagy csokor virágot.

- Köszönöm, viszlát.

- Viszlát! - intett mosolyogva, és már ott sem volt.

Zavarodottan bámultam a virágra, majd megpillantottam benne egy levelet.

"Hangod, Szemed, Ajkad. Csodálatos nő vagy."

Mosolyogva tettem a virágot vízbe, majd a kávémat kortyolgatva próbáltam kitalálni, hogy ki küldhette. Chrisre ugyanis nem jellemző ez a gesztus, de azért megkérdeztem tőle. Előkaptam a telefonomat.

- Szia! - szólt bele vidáman

- Szia, miujság? 

- Semmi érdekes, bent vagyok a stúdióban. Kész lettem egy számmal és gondoltam felveszem. Veled mizu? - csevegett

- Semmi extra. Kaptam egy gyönyörű csokor virágot. Nem tudod ki küldhette?- mosolyogtam

- Nem, nem tudom. Most kaptad? - kérdezte meglepett hangon, mire letörlődött a mosoly a számról.

- Igen, az előbb hozta a postás. De akkor ha nem te küldted fogalmam sincs ki lehetett. Reggel hívott egy ismeretlen szám és szóhoz sem hagyott jutni, csak gyorsan ledarálta, hogy imád és hogy múltkor látott amikor veled felléptem az egyetemen és ez után le is rakta. Fura nem?

- Eléggé, viszont nem meglepő. Szép vagy és tehetséges. Csodálkoznék ha nem figyelt volna fel rád valaki. 

- Aranyos vagy..- mondtam mosolyogva

- Tudom, ezért is imádsz annyira, bár ezek után jobban oda kell majd figyelnem nehogy lecsapjanak a kezemről. - nevetett Chris.

- Hát akkor húzz bele mert ez a csokor nagyon szép ráadásul fehér rózsák, ami a kedvencem. - húztam az agyát, mire ő is velem együtt nevetett, majd mondta hogy neki most mennie kell de majd délután átugrik, és hoz bort meg szép fehér rózsát. Nevetve tettem le a telefont és megbabonázva piszkáltam a csokromat. Akárki is küldte, és akármilyen kedves gesztus volt tőle, Chris az az ember akivel el tudnám magamat képzelni. Mindig ott van mellettem ha baj van és meg tud nevettetni akármikor. 

Betettem a bögrémet a mosogatóba, majd kapcsoltam egy kis zenét és elkezdtem csinálni a kaját.

Délután 4-re Chris is megérkezett és boldogan nyitottam neki ajtót, ám abban a pillanatban lefagytam és kikerekedett szemekkel álltam előtte. Az egyik kezében egy üveg bor volt, a másikban pedig egy csokor fehér rózsa, ami sokkal nagyobb volt mint amekkorát reggel kaptam, ráadásul még szebb is. És lehet, hogy szemétség ilyet mondani, de ennek sokkal jobban örültem. Feleszméltem a csodálatból, és  beengedtem a házba. Felém nyújtotta a csokrot mire fülig vörösödve makogtam neki egy 'köszönöm'-öt, majd vízbe raktam azt is. 

Nem érezte magát kellemetlenül. Levette a cipőjét és a kabátját, majd odament a konyhaszekrényhez és elővett két boros poharat, ezután pedig bement a nappaliba és kapcsolt zenét. Ki sem néztem volna belőle, hogy ilyen kis romantikus lélek is tud lenni. Leültem mellé a kanapéra, mire odahúzott magához és megcsókolt. Csak csókolt, és csókolt egyre szenvedélyesebben, mire nem is tudom mennyi idő után elhúzódott és rám mosolygott. 

- Mondanom kell valamit - nézett rám csillogó szemekkel, és komolyra próbálta formálni az arcát de a szeme mosolygott úgy is.

- Mondd. - néztem rá én is hasonlóan.

- Szeretlek. - simította meg az arcomat, mire a szívem kihagyott egy ütemet, és hatalmas mosoly váltotta a döbbent arcomat.

- Én is szeretlek. - mondtam, majd egészen közel mentem hozzá. Centik választottak el egymástól minket de egyikünk sem csókolta meg a másikat. Ez egy olyan pillanat volt amikor a szemünkkel kellett beszélgetnünk. 

Csak ültünk egymással szemben és mosolyogtunk. Pár perc után viszont Chris megtört és rám vetette magát. Hevesen csókolt, és nem akart leállni. És természetesen én sem.

***

Reggel kómásan és kimerülten ébredtem a tegnap este után, majd oldalra fordulva elmosolyodtam és megkönnyebbülten néztem a mellettem szuszogó srácot.

Chris egész héten nálam aludt és soha nem hagyott magamra. Minden nap átjött a stúdiózás után, és én mindig kész vacsorával vártam egy üveg bor kíséretével. Ezt meg tudnám szokni. Úgy érzem ez még csak a kezdet...