Kilencedik fejezet - Loren

Mi folyik itt..

Minden jó,igen tényleg minden annyira király,csak az a baj,hogy ez a minden múló pillanat.Egyik nap még vidáman,dalolászva,boldogan,mindenhogy vagyunk,most meg örülök,hogy élek.

Full jól indult a napom,de kajak.Aranyos üzenettel keltet Victor,Jackkel is dumáltam,Hailey-vel is együtt mentünk.Tök jó volt minden..egy darabig.

Kémia és labor,ahogy főként telnek a napjaink ezzel nincsen gond,hisz ezért jöttünk ide,de,amikor szinte érzem,hogy az agysejtjeim ütik egymást,hogy ne kelljen az adott dolgot már megtanulniuk,na aaaz már kiakasztó:

-De Hailey ez miéééért így van?? Én ezt már nem bírom,hazamegyek,világgá megyek!-mondogattam,miközben a padra hajtottam a fejem.

-Tőlem kérded?-nézett rám érhetetlen fejjel Hailey majd folytatta-Kérdezd Jacket!

Fejet rázva fordultam az én kis barátomhoz,amikor váratlan név csendült fel,még pedig nem más mint a Johnny.Nem sokszor fog el rossz érzés,de azt tudom,hogy most a nem létező szőrszálaim is felálltak rajtam,de ahogy ránéztem Jackre és Haileyre rajtuk is ez látszódott.

Az a szintén ismeretlen,elmebeteg,pszichopatának tűnő Tom,váltott pár szót Johnnyval kapcsolatosan a professzorral.Rettegtem szinte,oda is húzódtam Jackhez és azonnal írtam Victornak,így biztosan megnyugodok egy picit alapon..

***

Ja igen,a rettegés..a hülye műterem persze,hogy a legeldugottabb helyen található..Sokszor egyedül megyek oda nagy vidáman,de most hihetetlenül rossz érzés fogott el.Be is jött.Előttem teremt az a Tom,rendkívül ijesztő fejjel tekintett rám,ekkor már tudtam,hogy baj van.Csak arra tudtam gondolni,hogy Haileyvel is lehet valami és,ha nem ebbe,de abba bele pusztulnék,ha történne vele valami.Hátrálni kezdtem volna,amikor megragadta a kezem,de,hát nem adom könnyen magam..elsőnek sikerült kicibálnom a kezem a kezéből,de lépett felém,amikor én hanyatt vágódtam ő pedig nekem rontott:

-Már előre tudom,hogy miket fogok veled tenni!Mindet élvezni fogod!-a földhöz szorítottam a kezem miközben 2 centiről bámult a képembe.

Hát megfejeltem,hátha kitudok szabadulni alapon,de ekkor olyan erővel szorított a földhöz,hogy azt hittem ott maradok.Megkötözött,leragasztotta a számat majd elindult velem.Már ott állt egy kocsi,mindent előre eltervezett,amikor megszólalt:

-Ne aggódj a kis barátnődért,Johnny vigyázz rá!

Azt az arcot,amivel ezt mondta sosem felejtem el.Nem attól féltem,hogy mi lesz velem,hanem,hogy Haileyvel ,vagy a többiekkel.Nem vagyok vallásos,sőt,de most imádkoztam,hogy minden rendben legyen.

***

Valami kis házba vitt,a székhez kötözött,nem tudtam,hogy hol lehetek és,hogy mi lehet a többiekkel.Nem voltam teljesen magamnál így hát a telefonálásából nem sokat hallottam ki,csak az " ügyesen,igen itt van,jól csináld,mieink lesznek" szavakat..Ekkor már tényleg rettegtem

Megtalálta a telefonom,amin épp Jack keresett,csak beleszólt Tom,hogy:

- Legközelebb jobban vigyázz a nagy szerelmedre,már a miénk!

Azt hittem Victorral beszél,egy kicsit megnyugtató volt,hogy most már intézkedni fog..

Borzalmas órák vették kezdetét...