Gyanú
A hetek csak repültek, én mégsem jutottam egyről a kettőre. Loren a legtöbb idejét Victorral, és Jack-kel töltötte, így én nagyjából egyedül voltam, amikor éppen nem Chrisszel. Apropó Chris... Hogy is tudnám helyesen megfogalmazni a kettőnk kapcsolatát?... Azt hiszem a megfelelő szó rá a bonyolult.
Hetek óta össze vagyok vele zárva, mégsem tudom kiismerni. Az egyik percben kedves, a másikban pedig a szokásos.
Hétfőn reggel egyedül keltem, mivel Loren Victornál aludt. Annyira üres volt a ház nélküle, és persze hihetetlenül csendes. De, mint egy jó barátnő nem hánytorgattam fel neki hogy mennyire hiányzik nekem az együtt töltött idő. Ez csak átmeneti állapot.
***
Kémián majdnem elaludtam, de hál'istennek Loren rajzolgatása kellőképpen lefoglalta és ébren tartotta az agysejtjeimet. Néha, amikor oldalra pillantottam feltűnt, hogy Johnny nincs a terembe. Nem sokkal ezután, pedig elkezdte bombázni az sms-eket Lorennek. Eléggé félelmetes volt mit ne mondjak. Kémia után, elköszöntem Lorentől és elindultam énekre.
***
- Mondtam már hogy te később kapcsolódsz be! - förmedtem rá Chrisre, mert már 100adjára rontotta el a dalt. Valahogyan ma nagyon nem volt formában.
- Jó jó, neharagudj majd legközelebb figyelek. - mondta, majd ásított egyet.
- Ajánlom is.. Amúgy meg mi ez a fáradtság nálad már napok óta?
- Nem sokat aludtam már egy ideje, de ha minden renden megy akkor pár nap múlva tudok majd aludni.
- Akarom én tudni a részleteket? - néztem rá gyanakodva.
- Szerintem nem. - kacsintott.
- Rendben, akkor viszont tedd oda magad duplán és ne lazsálj próba közben.
- Értettem, főnök! - vágta magát vigyázzba, mint egy kis katona, mire én csak a szememet forgatva vigyorogtam egyet és visszamentem a stúdióba.
Láttam, hogy valaki figyel minket az ajtóból, aztán amikor odanéztem hirtelen el is tűnt. Nem vagyok egy üldözésmániás ember, de ez kicsit megijesztett ezért gondoltam utánajárok.Szóltam Chrisnek, hogy mindjárt jövök, és kimentem a helységből.
A folyosón nem volt senki, és a közelében lévő udvaron sem volt mozgás. Csupán egy darab papírt találtam a földön, amire olyan dolgok voltak ráírva, hogy a szemem szinte kiesett a csodálkozásról.
A lap egyik oldalán az egész heti rendem volt feljegyzetelve, percre pontosan, hogy mikor hol van órám, mikor van szünetem, mikor végzek és hol lakok. A másik oldalán pedig ugyan ezek voltak annyi kivétellel, hogy Loren adatai szerepeltek rajta.
Hirtelen rossz érzés kerített magába, és megborzongtam az ismeretlen érzéstől. Összehajtottam a papírt és zsebre raktam.
Amikor visszamentem a stúdióba, Chris éppen pakolta össze a hangszerelést , és indulni készült.
- Akkor holnap. - szólt oda, és elindult az ajtó felé, majd megtorpant és visszafordult. - Merre mész most? - kérdezte
- Haza. Loren későn jön mert Victorral van, ezért megyek és halálra unom magam otthon.
Chris rámnézett, majd elmosolyodott.
- Van kedved enni valamit?
- Persze! - mosolyogtam rá.
***
Amikor hazaértem a kajálásból, a teli gyomrommal együtt bevágódtam az ágyba. Nem sok idő kellett hogy elnyomjon az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése