Soha többet
Miután Loren lelépett a buliból már én sem éreztem magam jól,mert nélküle annyira fura volt minden.Egyedül Chris-t ismertem,aki az elmúlt napokkal ellenben ma nagyon bunkón viselkedett.
Loren távozása után nekem is elment az egész bulitól a kedvem,mivel Chris is folyamatosan bunkózott velem. Akárhányszor összenéztünk mindig kifejezéstelen arccal nézett rám és egyből el is fordult. Ha viszont elmentem valahova jött utánam..és kezdett ebből kicsit elegem lenni.
- Chris!- mordultam fel, amikor kiértem a teraszra vele a nyomomban.
- Mondjad. - nézett rám lezserül.
- Befejeznéd végre?
- Mégis mit?
- Szerinted mégis mit?
- Fogalmam sincs hogy miről beszélsz.
- Akkor jobb lenne ha visszafognád magadat. Ne beszélj velem ilyen fennhangon, mert nem érdemlem meg és ne kövess mindenfelé, ha közben csak bunkó vagy.
Ekkor Chris köpni nyelni nem tudott, csak állt velem szemben és pislogott. Elegem lett. Hazamentem....volna, ha a bejáratnál valaki nem szólít le.
- Szia bogaram. - suttogta egy ismeretlen hang a nyakamba.
Lassan hátrafordultam, mire szembe találtam magam Johnnyval.
- Hiányoztam?-kérdezte, de még mindig nem tudtam megszólalni annyira megrémisztett a helyzet.
- Na mi az drágaság, miért nem mondasz semmit? Áh és ha jól látom egyedül vagy tehát nincs veled se Loren sem pedig a fiúd.- cseverészett szinte már magával, majd hirtelen egy erős kéz kirántott Johnny közeléből, és bemosott neki egyet. Chris volt az.
- Chris!- mordultam fel, amikor kiértem a teraszra vele a nyomomban.
- Mondjad. - nézett rám lezserül.
- Befejeznéd végre?
- Mégis mit?
- Szerinted mégis mit?
- Fogalmam sincs hogy miről beszélsz.
- Akkor jobb lenne ha visszafognád magadat. Ne beszélj velem ilyen fennhangon, mert nem érdemlem meg és ne kövess mindenfelé, ha közben csak bunkó vagy.
Ekkor Chris köpni nyelni nem tudott, csak állt velem szemben és pislogott. Elegem lett. Hazamentem....volna, ha a bejáratnál valaki nem szólít le.
- Szia bogaram. - suttogta egy ismeretlen hang a nyakamba.
Lassan hátrafordultam, mire szembe találtam magam Johnnyval.
- Hiányoztam?-kérdezte, de még mindig nem tudtam megszólalni annyira megrémisztett a helyzet.
- Na mi az drágaság, miért nem mondasz semmit? Áh és ha jól látom egyedül vagy tehát nincs veled se Loren sem pedig a fiúd.- cseverészett szinte már magával, majd hirtelen egy erős kéz kirántott Johnny közeléből, és bemosott neki egyet. Chris volt az.
***
Az egész olyan volt mintha megnémultam volna. Egy hang sem jött ki a torkomon. Az utolsó dolog amit láttam az Johnny gyűlölettel teli tekintete, ami az enyémbe fúródik és egyértelműen nekem szól. Chris kirángatott a házból, és idegesen túrt bele a hajába, majd megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez a srác nem 100-as?- nézett rám mereven.
- Tisztába vagyok vele, de lehetetlen őt elkerülni. Egyszerűen mindenhol ott van és arra vár hogy lecsaphasson.
- Szerintem csak simán agybeteg. Mániákus őrült. Egy percre hagylak egyedül és te máris bajba keveredsz. Szerinted miért követtelek egész este? Minden második egyetemista srác kapva kap a lehetőségen, ha egyedül látnak egy lányt.
- Értem..-néztem rá csodálkozva.
Körülbelül 2 perc múlva viszont már nem bírtam a csendet.
- Mindenesetre köszönöm hogy megvédtél...- motyogtam magam elé olyan hangosan hogy épp hogy meghallja.
Chris rám nézett, majd halványan elmosolyodott.
- Szívesen. De ne keveredj több bajba. Nem leszek mindig ott.
- Igyekszem. Mindenesetre azt hiszem a bulikat is kihagyom. Elég volt ennyi. Soha többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése