2016. március 31., csütörtök

Negyedik fejezet II.rész - Hailey

Késői órák

Nem hittem, hogy egy olyan emberrel, mint Chris lehet normálisan beszélgetni, de meglepetésemre ma a normális énjét mutatta ,nagyrészt. Szerencsémre Loren hamar hazaért és megmentett.



Chris 3 óra körül jött át. A szokásos stílusát hátrahagyva most kifejezetten cukin viselkedett. Leültünk a nappaliban, és átbeszéltük, hogy hogyan dolgozzuk fel a dalt. Egyszer sem tett egyetlen egy megjegyzést sem ami sértő lett volna, ellenben ha valaki van még rajtunk kívül is a közelben, mintha burkot húzna maga köré és csak a bunkó énjét mutatja.
- Nagyon szép házatok van. - nézett körbe a nappaliban.
- Köszi, tudod Lorennel nem régóta ismerjük egymást de mind a kettőnknek volt félretett pénze és együtt megkaparintottuk ezt a kis csodát.
Erre Chris értetlenül rám nézett.
- Mennyi pénzt tesztek ti félre? Ez egy kisebb vagyonba kerülhetett.
- Tudod, mindketten olyan családban nőttünk fel, ahol megkaptunk mindent amit akartunk. Ezt a házat viszont önerőből szereztük meg. Ezért is vagyunk ennyire jóban, hiszen még nem is ismertük egymást de már mind a ketten a közös házunkra gyűjtöttünk.
- Ez egy kicsit azért bizarr. - nevetett fel Chris, mire én is elnevettem magam. És igen, ez tényleg bizarr, de pont ettől jó.
- Loren abszolút ideális lakótárs. Mindenben szót értünk, és mindig van véleménye mindenről, amit nem fél kimondani.
- Ez tökre úgy hangzik mintha kerítő szerepet játszanál. De süket füleknek beszélsz, mert nekem nem tetszik Loren. Nem szeretem a szőkéket. Persze, nem azt mondom hogy nem szép, mert szép, csak inkább a barnára voksolok.
- Nem játszok kerítőt, csak szeretem Lorent és el akartam neked mondani.
- Akkor jó. Mert kicsit fura lett volna, ha pont az a fajta csaj próbál összehozni valakivel aki valójában az én esetem. - húzta fel a fél szemöldökét, és megvillantott egy ezer wattos mosolyt.
- Szerintem inkább koncentráljunk a feladatra Chris, mert nem leszünk vele készen. - mondtam fülig vörösödve.
Ezután minden figyelmünket a zenére szenteltük, bár láttam hogy Chris néha túl feltűnően néz..de hát mit lehet tenni...
Szépen összeállítottuk a kottát és felosztottuk a szólamokat is. Lassan tényleg úgy szóltunk mint egy összeszokott páros.
Abban a pillanatban hogy ezt gondoltam, belépett Loren és a hirtelen vett lendületével együtt lefagyott és kikerekedett szemekkel bámult ránk. Annyira megijedtem, hogy szóhoz se jutottam, de nem csak rám volt ilyen hatással a szitu. Chris úgy állt a szoba közepén mint egy szobor.
Aztán a másodperc tört része alatt véget is ért ez a kínos pillanat és bementünk az étkezőbe, hogy dumáljunk egy kicsit Lorennel.
- Mire készültök ennyire? - kérdezte a barátnőm.
-Hát...éneken kaptunk egy feladatot, - kezdtem, de Chris a számból vette ki a szót  és folytatta.
- és párokba osztottak minket, hogy dolgozzunk fel egy dalt. Haileyvel ugyanarra a dalra pályáztunk, ezért - folytatta volna de akkor hirtelen átvettem a szót.
- ezért minket párba állítottak, és közösen birkózunk meg a feladattal.
Loren kicsit meglepődött, bár én is furcsálltam hogy Chrisszel mennyire egy hullámhosszon vagyunk de betudtam annak hogy a zene tehet róla. Persze..a zene.
Ezután Chris meg én bementünk a stúdiónkba ( igen, nekünk olyan is van hahaaa.), és nekiálltunk keményen a munkának. Folyamatosan poénkodott és midig mondott valami vicceset amitől majdnem kipukkantam.
Odaálltunk a kotta elé, hogy átvegyük még egyszer utoljára és akkor Chris hirtelen magához húzott és átölelte a derekamat.
Csak akkor láttam meg hogy Loren az ajtóban áll, és mintha mi sem történt volna a kéz eltűnt a derekamról, és egy jól ismert bunkó személyiségű ember mellett találta helyét. Chris hirtelen olyan volt mint ahogyan megismertem.
Rég elmúlhatott 11 is amikor Chris elindult hazafelé, de a kapuban megállt és megölelt, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Hihetetlenül aranyos volt. Sőt.. Több mint aranyos. Erre nincsenek szavak.
- Jó éjszakát szépség. - lökte még oda félvállról, majd elhajtott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése