Harmadik fejezet II.rész - Hailey

Stresszes dallamok

Őszintén megmondom, hogy semmi kedvem Christopherrel együtt dolgozni a napokban, de ha már az első órákban fellázadok hamar kirepülök a "dalos pacsirták" közül. Akárhányszor eszembe jut, hogy vele kell lennem órákon kívül is elkap az idegroham. DE! Túlélem..azthiszem...

Reggel próbálkoztam kiverni az ágyból Lorent, de az istenért sem akart kikelni. A megszokott tempómban elkészültem, majd elindultam az egyetemre, mert hamarabb be akartam érni. A zeneterembe menet aztán ihletet kaptam, és elterveztem mindent a szám feldolgozásával kapcsolatban. Pechemre nem csak én kaptam a fentiektől segítséget, és ez hamarosan a szemem elé is tárult.

A stúdióban Chris ült, és éppen a MI zenénk alapja ment. Ez egy KÖZÖS munka lett volna...

Amint beléptem a stúdió előkészítőjébe rátenyereltem a keverőpultra, mire Chris ledobta magáról a fülhallgatót és értetlenül nézett körbe, majd kiszúrt és összeszűkített szemmel nézett rám. Erre én csak vigyorogtam egyet és oda intettem neki, mire a szemei kikerekedtek és elröhögte magát, aztán kijött hozzám.

- A továbbiakban szeretném ha nem akarnál megsüketíteni. Így nehéz lesz feldolgozni a zenénket. - támaszkodott meg mellettem és úgy nézett rám mint egy kanos palotapincsi. De komolyan. Még a szemöldökét is felhúzta, ami amúgy irtó aranyos volt, de továbbra is a fapofát mutattam.

- A továbbiakban pedig szeretném ha EGYÜTT dolgoznánk, ugyanis ketten kaptuk ezt a feladatot és nem szeretném ha kihagynál belőle csak azért mert egy felfuvalkodott hólyag vagy aki a tükre nélkül egy lépést sem tesz sehová. Szóval szedd össze magad és tanulj meg velem együtt dolgozni.- vágtam a fejéhez egy levegővel.

Chris erre még szélesebben elmosolyodott, és közel hajolt hozzám. Olyan közel hogy ha nyitva lett volna a szája, simán lelátok a torkába. Ez volt életem legokosabb gondolata...

-Értettem főnök de én csak kipróbáltam a mikrofont, mivel tegnap újat kapott a suli. Nem akartalak felhúzni.

A picsába...Baszki. Ekkora égést.

Erre én csak a szemébe néztem, (abba a szééééép barna szemeibeee.), és grimaszoltam egyet, majd kibújtam a szemkontaktus alól és felvázoltam neki az elméletemet a dalról.

***

Összességében egész jó napom volt, persze a reggeli stúdiós incidenst meg nem történtnek nyilvánítottam, miután meg tudtuk beszélni a részleteket és kiegyeztünk abban, hogy délután átjön és megpróbálunk haladni valamire. Miután ezt megtárgyaltuk rohantam kémiára, mivel azok a drága kis szerves vegyületek már annyira vártak rám. Lorennel megbeszéltük hogy egymás mellé ülünk, de meglepetésünkre mellé beült még egy ember,így már 3-an voltunk az asztalnál. Azt hiszem valami Jacknek mutatkozott be, de az biztos, hogy Lorennek bejött mert láttam én hogy milyen szemekkel bámulta. Ismerem már eléggé, hogy tudjam mikor mire gondol, és jelen esetben nagyon is messzi tájakon járt, azt hiszem valahol Jackföldön. A kémia hamar elrepült megint lett egy gyönyörű lyuk a köpenyemen, hála a kis kénsavacskának. Loren sem úszta meg, mivel hajlamosak vagyunk átvenni egymás jellegzetes tulajdonságait amibe természetesen a kétbalkezesség is beletartozik. Így történt, hogy Loren újonnan vett műanyag kanala feloldódott a sav hatására. Nem azt mondom hogy nem sajnáltam, mert biztos rossz érzés lehetett, de azért vicces is volt. És amúgy meg ő is kiröhögött amikor rám folyt a savacska. 1-1. Ez így volt fair.
A nap végén Loren elment Victorral, a csoporttársával valami "fotóalanyt" keresni. Fogalmam sincs ezalatt mit értettek, de én nem is nagyon értek hozzá. Loren hajlamos össze-vissza beszélni.
Úgy gondolom tartalmas napon vagyok túl. És még jön a délután, és Chris. Kíváncsi vagyok mi lesz